Régészeti leletek - Salona

Salona [szalóna] egy, az antik korból ránkmaradt ismert régészeti lelőhely.

• Salonában megtekinthető az aréna, a fórum, a termák, a hidak és a nekropolisz maradványai, illetve a manastirinai óhorvát temetőkben található szarkofágok
• Várfalakkal bekerített területe 72 hektár. A leghosszabb tengelye kb. 1600 m, míg a legszélesebb 700 m. A várfalak hossza eléri a 4 kilométert, a vártoronyok száma pedig körülbelül 90
• Salona őslakosai, az illír "dalmát" nevű törzs nevéből ered a mai Dalmácia elnevezés
• Megjegyzés: a kirándulást kiegészítő programként kínáljuk valamelyik nagyobb kirándulás mellé, mint pl. Split (Diocletianus palotája)

Salona romjai a mai napig fennmaradtak, ezeknek még csak egy részén végeztek kutatásokat, de már ez is sokat elárul a város nagyságáról és jelentőségéről.

Ha megnézzük a város tervrajzát, láthatjuk, hogy szabálytalan alakú, ellipszisre emlékeztet. A leghosszabb tengelye kb. 1600 m, míg a legszélesebb 700 m. Várfalakkal bekerített területe 72 hektár. A Kr. utáni II. században a város új részét, mint ahogy előtte a régi városmagot is, várfalakkal és tornyokkal erősítették meg. Így ma a várfalak hossza eléri a 4 kilométert, a vártornyok száma pedig kb. 90. A VI. században a bizánci-gót háborúk idején néhány vártornyot háromszögletű csúcsokkal erősítettek meg, amelyek még ma is láthatóak.

Sztrabonos, görög földrajztudós szerint Salona a "dalmát" nevű illír törzs kikötője volt, akik valószínűleg görög tengerészekkel kereskedtek. A városfal maradványai között talált görög eredetű tárgyak arra utalnak, hogy a görögök is részt vettek a város alapításában. Egyesek szerint a várost a Krisztus előtti IV. században alapították. Nyilvánvaló, hogy Salonában erős a görög befolyás, így joggal állíthatjuk, hogy Salona első korszakában görög-illír település volt.

Az i.e. I. században Salonát elfoglalták a rómaiak. A város kelet és nyugat felé is terjeszkedett, így két újabb résszel gazdagodott, a régi görög-illír rész mellé az új római résszel keleten illetve nyugaton. A város Diocletianus császár idejében igazi virágkorát élte. Az a tény, hogy itt vagy a környéken, született maga a császár is, majd később hatalmas palotát épített, még inkább emelte a már addig is jelentős város tekintélyét. Erről tanúskodik tágas kikötője és sok útvonala, amelyek összekötötték a birodalom többi részével.

Az V. század végén keleti gótok érkeztnek erre a vidékre. Míg támadásaik hatására a Nyugat-Római Birodalom szétesett, Salona, köszönhetően annak, hogy viszonylag távol terült el támadásaik fő útvonalaitól, még 130 évig élte korábbi életét, menedékül szolgálva az utolsó nyugat-római császároknak.

A várost 614-ben az avarok és a szlovének lerombolták. A támadást túlélő lakosság a közeli szigeteken és Diocletianus palotájában keresett menedéket. Igy kezdődött egy új város, a mai Split élete.