Hidrometeorológiai és óceánográfiai adatok

Mélységek

A tenger Isztriánál a legsekélyebb, ahol a tenger mélysége sosem haladja meg az 50 métert. Pulától a tengerfenék enyhén süllyedni kezd egy hosszú és szűk völgyet képezve, amely Zirjetól Olaszország irányába halad és Jabucka katlan a neve. Legmélyebb pontja kb. 240 méter mélységen található. A Jabucka katlantól a tengerfenék a Palagruska szirtig emelkedik, itt a legmélyebb pont 130 méter. Dél felé a fenék meredeken lejt a dél-adriai völgyig, ahol legmélyebb pontja 1300 méter.

A tengerfenék

A földalatti domborzat kialakulása a tektonikus mozgásoknak, az abráziónak és az eróziónak köszönhető, amelyek néhány millió évvel ezelőttre vezethetőek vissza, arra az időre amikor a tengerfenék bizonyos részei még a szárazföld részét képezték vagy a partmenti övezethez tartoztak. A tengerfenék egyenetlen területeinek mennyisége állandóan csökken a talajban lévő szerves maradványok leülepedésének következményeként. Ez a folyamat lassú, de állandó.

Tengermozgások

Az apály és a dagály amplitúdója az Adrián aránylag kicsi. Délen a különbség ritkán haladja meg a 40 cm-t, míg északon valamivel nagyobb, így Isztrián és a Trscai-öbölben eléri az 1 métert is. Némelyik szűk csatornában és öbölben a dagály jelentősen megnőhet amikor erős bura (észak-keleti szél) fúj. Ez a jelenség az Adria déli részének nagy és mély öbleire jellemző. A tengermozgások vegyes típusúak: teli-illetve újhold idején félnaponta, míg az első és utolsó negyedben naponta váltakoznak. Amplitúdójuk igen rendszertelenek.

Tengeráramlatok

A tengeráramlatokra hatással vannak a szelek, a légnyomás- és hőmérséklet-ingadozás illetve a tenger sótartalma. Irányukat tekintve lehetnek vízszintesek vagy függőlegesek. Ezen kívül némelyek közülük a tengerfenékről indulnak a tengervíznek a melegebbről a hidegebb területek felé való áramlásának következményeként. Áramlás közben a víz felszíni rétege lehül és lesüllyed a fenékre. Az Adriai-tenger mozgásait nehéz észrevenni. Az áramlások sebessége egyes területeken megváltozik, bár ez az időbeli különbségektől is függ. A tengeráramlatok átlagos sebessége 0,5 csomó körül mozog, de elérhetik a 4 csomót is.

A tenger sótartalma

Az egy kilogramm tengervízből összesen kinyerhető só mennyisége mutatja a tengervíz sótartalmát, amit általában grammban vagy ezrelékben fejezünk ki. Az Adriai-tenger sótartalma átlagosan 38.30 ezrelék, azaz 1 liter vízből 38.30 gramm sót kapunk. Az északi területeken a Pad folyó hatására a sótartalom valamivel alacsonyabb mint a középső és déli területeken.

A tenger hőmérséklete

Az Adriai-tenger felszínének hőmérséklete évszaktől függően nagyban változik. Az átlagos évi hőmérséklet 11 °C. A tenger télen a leghidegebb, a felszín hőmérséklete 7 °C, de ritkán alacsonyabb is lehet. Tavasszal a tenger egyre melegszik, a felszín hőmérséklete eléri a 18 °C-t. Nyáron a tenger hőmérséklete magas, 22 °C - 25 °C is lehet, az Adria déli részén és Isztrián akár 27 °C. Az Adrián a hőréteghatár, azaz a vízoszlop azon részei amelyekre ugyanakkora hőmérséklet jellemző, igen könnyen megkülönböztethetőek. A hőréteghatárok főleg nyáron szembetűnőek. Télen megkezdődnek az izotermikus folyamatok, azaz a vízoszlop hőmérsékletének kiegyenlítődése. Nyáron az első hőréteghatárt 3-5 méteres mélységben találjuk, a következőt 12 méteren, majd 18 méteren, míg 30 méternél mélyebben a hőmérséklet lényegében egész évben állandó.

Az Adria hullámai

A hullámok főleg a szél következtében jelennek meg. Minél nagyobb a hatótávolság, azaz a terület amelyen a szél fúj, annál nagyobb hullámok keletkeznek. Erejük függ a part tagoltságától és védettségétől. Íly módon, az atmoszféra és a tenger közötti kölcsönhatással összekeveredik a víz felszíni rétege a mélyebb rétegekkel. Megkülönböztetjük a hullámhegyet és hullámvölgyet. A hullám hosszát a két hullámvölgy közötti távolság adja meg. Az adriai hullámok magassága általában 0,5 és 1,5 méter között mozog, nagyon ritkán túlléphetik az 5 métert.

Szelek

Az Adria legáltalánosabb szelei a bura, a maestral és a jugo.

Bóra

Bóra - északkeleti (NE) szél, amely a szárazföld feletti magas légnyomás esetén jelentkezik és hirtelen, nagy erővel fúj a szárazföldről a tenger felé. A bórát nehéz előrejelezni, de vannak előjelei: a partmenti hegyek csúcsai körül kis felhők jelennek meg, a tenger felszínén pedig északkeleti irányból habkoronák úsznak. Amikor a tenger habkoronái elérik a vízijárművet, a szél is azonnal teljes erővel ütközik neki. Minnél nagyobb a szárazföldtől való távolság, a szél, illetve a széllökések egyre gyengébbek. A bóra nyáron általában néhány órán át fúj, de ritkán 1-2 napig is tarthat. Különösen erős bóra fúj Kvarner, Velebiti csatorna területén, illetve Sibenik, Makarska, Peljesac és Dubrovnik környékén.

Misztrál

Misztrál - északnyugati (NW) irányú szél, amely magas légnyomás mellett fúj. A misztrál a szép idő jele, általában 11 óra körül kezd fújni. Erőssége elérheti az 5 bofor erősséget és a tengeren rá jellemző víz alatti tengermozgásokat okoz, de az esti órákban megáll, hogy másnap, a nyugodt éjszaka után ismét ugyanúgy fújjon.

Jugo

Jugó (Scirocco) - nedves szél, amely délkeleti irányból fúj. Októbertől január végéig sok csapadékot hoz. A halott tenger és a délen látható szürkés felhők a jugó lassú közeledését jelzik, amely a tengeren erős hullámzást idéz elő. A jugó sokszor akár napokig is fújhat, a halott tenger jelensége pedig még tovább is megmaradhat. Néha az eső vörösesbarna homokot hoz Afrikából. Pár perc is elég ahhoz, hogy a szél irányt váltson és a jugó (SE) nagyon erős bórává (NE) változzon.

Az Adriai-tengeren fúj még a Nevera (W) nyugati irányból, a Libecco (SW) délnyugatról, a Levantera (E) keletről és a Tramontana (N) északról. Ha a légnyomás stabilan magas, a szelek éjjel általában a szárazföld felől fújnak, nappal pedig a tenger felől.